Az alkotmányosság kulcsa: Társadalmi legitimáció
Az alkotmányos rendszer megerősítése és az alkotmányosság helyreállítása komplex társadalmi és politikai feladat, amely nem csupán a jogi keretek újragondolását igényli, hanem szélesebb értelemben a közvélemény és a demokratikus értékek megerősítését is. A politikai folyamatok során felmerülő gyakorlati kérdések, mint például kiket lehet elmozdítani a hatalomból és milyen többség szükséges ehhez, sürgősek és lényegesek, mégis fontos, hogy ezeket átfogó keretek között vizsgáljuk. Az ELTE Alkotmányjogi Tanszék oktatóinak célja, hogy egyértelmű és megvitatásra érdemes gondolkodási keretet alakítsanak ki, amely lehetővé teszi a felelősségteljes döntéshozatalt.
Az alkotmányosság nem csupán jogi terminológia vagy alkotmányjogi problémák összessége; ennél sokkal többről van szó. A demokratikus nyilvánosság, a társadalmi részvétel és a bizalom kulcsfontosságú elemek az alkotmányos rend tartósságában. Az emberek attitűdje, amely meghatározza, mennyire érzik magukénak a hatályos alkotmányos keretet, jelentős hatással van annak működésére. Csak így érhető el a közjogi stabilitás, amely biztosíthatja a közjó védelmét és a jogállamiság érvényesülését.
Az európai alkotmányos hagyomány és a jogállamiság közös alapjait tiszteletben tartva, fontos az eltérő szakmai vélemények megjelenítése is. Az írások sokszínűsége, melyek közös értékekből kiindulva, de különböző, esetleg versengő nézőpontokat is képviselnek, segíthet a társadalmi diskurzus gazdagításában.
Az alkotmányosság helyreállítása: Elemzések és nézőpontok
2026. április 12. óta számos izgalmas alkotmányjogi elemzés látott napvilágot, melyek fejlődésmenetét különböző nézőpontokkal járják körül. A közvélemény és a szakértők körében a többség a kétlépcsős modell kialakításában látja a megoldást: az első szakasz az orbáni rendszer lebontásához szükséges lépéseket foglalta magába, míg a második szakasz a hosszú távú alkotmányos struktúra kiépítésére irányult. Tordai Csaba hangsúlyozza, hogy az új alkotmány elfogadásához szükséges feltételek előteremtése időigényes feladat, míg Győry Csaba arra figyelmeztet, hogy a részvétel nem biztos, hogy a legjobb út, hiszen a társadalmi igények figyelembevételével kellene haladni.
Halmai Gábor a közszolgáltatások területén megjelenő „alkotmányozási pillanat” jelentőségére hívja fel a figyelmet, és javasolja egy későbbi, új alkotmányozó gyűlés összehívását. Orbán Endre az új alkotmány szükségességét hangsúlyozza, míg Drinóczi Tímea arra figyelmeztet, hogy az új alkotmány jogi legitimációja önmagában nem elegendő. Chronowski Nóra a legitimációs problémák kezelésére szakmai és társadalmi szempontok integrálását javasolja az alkotmányozás folyamatában, Kis János pedig rámutat, hogy a kormánypárti többségen túl szélesebb közvetlen demokratikus részvétel szükséges a legitimitás megszerzéséhez.
Az alkotmányos demokratikus berendezkedés sikeres működtetéséhez elengedhetetlen a társadalmi legitimáció meglétének figyelembe vétele. Fontos, hogy a jövő alkotmányának megalkotása során figyelmünket a történeti tapasztalatokra és a múlt alkotmányaink legitimációs problémáira is irányítsuk, valamint keressük azokat a lehetőségeket, amelyek révén a társadalmi elfogadottság erősíthető és fenntarthatóvá válhat.
