Table of Contents
Földindulás az MNB alapítványok körül
Az Állami Számvevőszék Matolcsy György távozása után alapos vizsgálat alá vette az MNB által létrehozott alapítványokat, és az eredmények súlyos hiányosságokat, valamint komoly veszteségeket tártak fel a korszakos céghálózat működésében. Az alapítványokhoz eljuttatott 260 milliárd forint sorsáról az ÁSZ jelentése alapján ismeretlen tettesek ellen indult feljelentés vagyon elleni és gazdálkodási bűncselekmények gyanúja miatt.
Hogyan vesztettünk el milliárdokat?
Az MNB alapítványai körüli történet nem új keletű. Matolcsy György és jegybanki garnitúrája rendszeresen érvelt azzal, hogy a jegybank nyereségéből finanszírozott alapítványok működése nem közpénzeszközök kezelését jelenti. Ez a narratíva azonban több ponton is ingatag: az MNB nem rendelkezik a klasszikus értelemben vett „privát” nyereséggel, bevételei ugyanis közpénzből származnak. A forint tudatos leértékelése által elért nyereségek így mégiscsak a közösség pénzének számítanak. A végrehajtás során az alapítványok azonnal ingatlanfejlesztésekbe kezdtek, miközben lényegi kontroll nélkül folytatták tevékenységüket.
A törvényi „varázspor” hatása
Amikor a bíróság 2016-ban kimondta, hogy az alapítványok költései közérdekű adatok, az MNB nehéz helyzetbe került. Ekkor a Fidesz páratlan gyorsasággal cselekedett, és mindössze két nap alatt elfogadtak egy törvényt, amely szinte mágikus módon, egy tollvonással „megolvasztotta” a közpénz jellegét az alapítványokba utalt milliárdokról. Az új szabályozás kimondta, hogy az alapítványokba átirányított összegek elveszítik közvagyon jellegüket, így gyakorlatilag magánkezekbe kerülhettek ellenőrizhetetlen formában.
Matolcsy és a közpénz határvesztése
A történet legdöbbenetesebb eleme, hogy miközben a jegybank elkerülte a költségvetési felelősséget, egy olyan alternatív pénzügyi rendszert épített, amely előzetes konszenzus vagy társadalmi jóváhagyás nélkül működött. A nemzeti valutával folytatott manipulációk nyereségétől kezdve az alapítványokon keresztüli kívülálló projektek finanszírozásáig minden mozdulat a közérdek kijátszásának árnyékát veti az MNB működésére.
Átláthatatlan sötétség
Egy éven át semmiféle információ nem szivárgott ki arról, hogyan gazdálkodnak az alapítványok a nyereséggel. Az MNB vezetése mindvégig titoktartásba burkolódzott, megakadályozva bármiféle kontroll gyakorlását, míg végül bíróság erőszakolta ki az adatok kiadását. A „közpénz-nem-közpénz” kifogás nonszensze megbukott, de csak ideiglenesen: a „jogszabály-terápia” mentőövet dobott a rendszer számára, és betekinthettünk egy szinte sci-fibe illő közvagyontalanítás történetébe.
A rendszer, ami megvédte önmagát
Kétséges, hogy a politikai motivációkkal átitatott rendszer valóban a köz javát szolgálta-e. Miközben az alapítványok tevékenysége vonzó fejlesztéseket ígért, az a tény, hogy ezek a projektek gyakorlatilag nem nyíltak meg a nyilvánosság előtt, minden bizalmat szertefoszlatott. A jogszabály-módosításokkal pedig biztosították, hogy a nyomokat eltüntessék, és az érdekegyeztetés kérdését kiiktassák még a közbeszéd lehetőségeiből is.
Az utópiából desztópia lett
Az MNB alapítványainak sorsa világosan mutatja, mi történik, ha az intézményesített hatalmi körök saját céljaik oltárára áldozzák a köz vagyonát. Az időközben bekövetkezett hiányosságok, veszteségek, valamint a kiábrándító politikai akciók sora egyértelműen bizonyítja, mekkora kárt okozhat, ha az átláthatóságot és felelősségvállalást figyelmen kívül hagyják.
