Table of Contents
A tudományos szféra súlyos válsága: a hierarchia tehetetlensége
Örömhír, hogy a magyar kormány fontosnak tartja a hazai tudomány ügyét, de ez a támogatás korántsem mindenkire vonatkozik. Egyes tudósok, főként a vezető pozícióban levő kutatók, úgy tűnik, előnyben részesülnek a források elosztásánál. December hónap elején napvilágot látott, hogy a HUN-REN elnöke, Gulyás Balázs és vezérigazgatója, Jakab Roland bérét brutális mértékben megemelték: most havi bruttó 9,5 millió forintot keresnek, ami uszkve kétszerese a korábbi javadalmazásuknak. Mindez különösen felháborító, hogy míg az ő fizetésük az egekbe szökik, addig a kutatói közfoglalkoztatottak helyzete egyáltalán nem javul.
A HUN-REN személyzete között még egy „kisebb” 30%-os emelést sem igazán érezhetünk. A tudományos kutatók tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy közülük sokan a pályaelhagyás gondolatával küzdenek, már a fiatal generációk körében is. Egy felmérés kimutatta, hogy a fiatal kutatók 70%-a már fontolóra vette a tudományos pálya elhagyását, amit a munkahelyi stressz és a kiégés fokozódása okoz.
Politikai manipulációk a tudomány területén
Emellett különféle politikai manipulációk is megfigyelhetők az ágazatban. Jakab Roland, a HUN-REN vezérigazgatója, a kormány ideológiai szempontból kedvező csoportja, a Digitális Polgári Kör tagja, ami megkérdőjelezi a tudományos semlegességet. A humán tudományok visszaszorítása nemcsak Magyarország jelensége, hanem globális trend is, de hazánkban ez minden aspektusában megjelenik.
Mindezek mellett az ország kulturális tája is átalakulóban van. A tudományos, kulturális intézmények vezetői között dúló rivalizálás, a tudomány és politika kölcsönhatása egyértelműen a közérdeket szolgáló függetlenség rovására megy.
A tudósok védelme a hatalmi játszmák árnyékában
Ebben a közegben sok esetben a tudósok védelmére a közvéleménynek és a kollégáiknak kell átemelniük a terhet. Az Október elején indult verbális hajtóvadászat Pál Csaba és Papp Balázs szegedi mikrobiológusok ellen talán az idén egyik legnagyobb mélypontja volt a magyar tudományos közéletben. Esetüket több tudós is felkarolta, amit például még Palkovics László, a kormány egykori minisztere is említett, hozzátéve, hogy ő már régóta támogatta őket.
Cikkek, kutatási munkák közötti együttműködés nemcsak szeretetteljes, hanem szükséges is ahhoz, hogy a tudomány továbbra is fejlődhessen a jelenlegi kaotikus környezetben. A kormányzati támogatás hiánya világosan látszik—míg a vezetők anyagi helyzetét egyértelműen privilégiumok övezik, a kutatói közeg számára ez nem az igazi támogatás, hanem inkább a szájkosarat jelentő költségvetés.
Kiút a tudományos impotenciából?
A globális elnyomás és a liberális ideológiai dominancia érzékelhető nemcsak a tudományos színtéren, hanem az oktatás bármely területén. Orbán Balázs miniszterelnöki tanácsadó például arra figyelmeztetett, hogy az egyetemeknek a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet” kellene figyelembe venniük, ezzel is kiemelve az ideológiai csaták fontosságát. De hogy mi történik valójában, az már rég nem titok: a Nemzeti Kutatási Hivatal számára természetes a tudományos kontúrvonalak átlépése, hogy a politikai dikció terjeszkedjen a tudományos közfelfogás fölé.
A kérdés csak az, hogy miként mozdulhatunk el a jelenlegi káoszból, amikor a kormányzat prioritásai között nem a tudományos autonómia, hanem az ideológiai behatás és manipuláció áll? Igaz, az évek óta hangoztatott modernizáció és a tudományos reformok szép jövőt ígértek, de az eredmények – úgymond – eddig még váratnak magukra.
Forrás: qubit.hu/2025/12/28/safe-space-t-a-hegemonianak-2025-a-tudomany-es-kulturpolitikaban
