Table of Contents
Propaganda és valódi attitűdök: a magyarok és az Európai Unió
Az elmúlt évtizedek politikai kommunikációja Magyarországon különös paradoxont mutat. Egy szóból, amelyet a választópolgárok jelentős része nem tud pontosan definiálni, központi üzenet formálódott: ez a szuverenitás. Ehhez ráadásul már intézmény is társul, amelynek jogkörei leginkább autoriter rendszerek gyakorlatára hasonlítanak. De mit is jelent valójában ez a kifejezés a magyar társadalom számára? Ez a kérdés vezette Tomka Zsófiát, amikor a szuverenitás és az Európai Unió témáját vizsgálta.
A szuverenitás jelentése és a politikai narratíva
Tomka Zsófia szerint a magyar kormány által propagált definíció az állami, politikai és gazdasági szereplők fölényére épül a globális szervezetekkel szemben, külön kiemelve az EU-t és más nemzetközi entitásokat. Kutatásában alapvetően nem a fogalom objektív értelemben vett megértését célozta, hanem azt, hogy mit gondolnak róla valójában a magyarok.
Az ISSP adatai alapján, amelyek 1995-től 2023-ig terjedő időszakot ölelnek fel, Tomka feltérképezte, hogyan változott a lakosság hozzáállása a nemzeti szuverenitás és az EU közötti dilemmában. Az eredmények szerint a magyarok véleménye e tekintetben stabilnak mondható, bár bizonyos tendenciák felfedezhetők.
A magyarok EU-párti attitűdje és a szuverenitás kérdései
Az ISSP kérdőívei alapján a magyar lakosság több csoportba sorolható. A „szuverenisták” teljes körűen elutasítják a külső hatalmi befolyást, míg az úgynevezett „nem szuverenisták” kevés figyelmet szentelnek a nemzeti önrendelkezés narratívájának, legyen szó gazdasági vagy politikai kérdésekről. Középen helyezkednek el azok, akik külön a politikai vagy a gazdasági dimenzióban nyilvánítanak véleményt.
Érdekes, hogy bár a kormányzati retorika immár évek óta EU-ellenes üzenetekkel ostromolja az ország közvéleményét, a magyarok EU-pártisága szinte változatlan. Míg 2003-ban az EU-tagságot támogatók aránya dominált, ez az arány gyakorlatilag érintetlen maradt napjainkig. Sőt, az EU-tagság hasznosságába vetett hit még erősödött is az elmúlt években.
Az ellenállás és a támogatás metszéspontjai
Az adatok ugyanakkor árnyalt képet mutatnak a hatalmi jogosítványok kérdésében. Míg a kilépésre teljesen elutasítók aránya szinte nem változott, a mélyebb integráció iránt elkötelezettek aránya enyhén növekedett. Ezzel szemben az euroszkeptikusok aránya enyhén csökkent. Még azok körében is, akik támogatják a tagságot, kevesebben adnának több hatalmat az EU-nak a tagállamok kormányaihoz képest.
A párthovatartozás szerepe
Az elköteleződés mértékében jelentős különbségek mutatkoznak a párthovatartozás alapján is. A Fidesz szavazói körében a nem szuverenisták aránya enyhén növekedett, míg az ellenzéki oldal körében radikálisabb változások figyelhetők meg: itt a nem szuverenisták aránya közelít az 50%-hoz. Mintha az EU-ellenes propaganda ellenállóbbá tette volna az ellenzéki szavazókat az európai integrációval szembeni kritikákkal szemben, még jobban erősítve EU-párti meggyőződésüket.
Összefonódott attitűdök és társadalmi mintázatok
Az ISSP adataiból világosan kirajzolódik, hogy az alacsony iskolai végzettségűek és a kistelepülési lakosok gyakrabban mutatnak szuverenista attitűdöket, míg az EU-pártiság inkább városi, magasabb végzettséggel rendelkező csoportokat jellemez. Az adatok alapján a szuverenitás és az uniós tagság kérdése egyre inkább összefonódik, nagy hatást gyakorolva az egyes társadalmi csoportok véleményére.
A magyar politika és a változó narratívák
Húsz év alatt a magyar politikai tájkép jelentősen átalakult. Az Európai Unióhoz való viszony azonban többrétegű és összetett maradt. Miközben a kormányzati kommunikáció intenzíven épít a szuverenitásra, az EU-tagság melletti társadalmi támogatás csak alig változott. Az adatok egyértelműen mutatják, hogy az egy évtizedes propaganda nem hozott jelentős eredményt az uniós ellenérzések növelésében. A magyarok többsége továbbra is látja az EU-tagság előnyeit, és megmaradt az integráció alapvető támogatása mellett.
