„Filmezz le minket!” – Gázai gyerekek üzenete a múltból
Mohammed, Ahmed és más kisgyerekek a Földközi-tenger partján játszanak egy halakkal, miközben elkiáltják magukat: „Filmezz le engem, filmezz le!” E pillanatban a háttérben az apjukra gondolunk, aki nemrég szabadult egy izraeli börtönből, és most próbálja bepótolni az elmúlt évek elmaradt élményeit. Ez a gyermeki öröm és szabadság, amely 2001-ben látható volt, mára új világra nyit ajtót. Azóta a gyerekek felnőttek, de sorsuk szinte biztosan a történelem vasökle alatt alakult: mindennapi dolgozó, a Hamász katonája, menekült vagy az izraeli hadsereg áldozatául esett egy valóságban, ahol a lehetőségek és a remények elhalványultak.
Kamal Aljafari palesztin származású dokumentumfilmes legújabb alkotása, a „Hasszánnal Gázában” 2023-ban készült, és egy szívszorító visszatekintést nyújt a gázai mindennapokról. A film a MiniDV kazettákra rögzített archív felvételek segítségével eleveníti meg a régmúlt egykori békés pillanatait. Aljafari, aki korábban már a „The Roof” című filmjével foglalkozott a palesztin bebörtönzöttek sorsával, most a Gázai övezet életével fűszerezi új projektjét.
Gáza utcáin és tengerpartjain a gyerekek nevetgélése, a piaci forgatag, és a férfi, aki lovát eteti mind-mind olyan viszonyítási pontok, amelyek mára a háborús helyzet fényében nyernek értelmet. Az izraeli-gázai konfliktus kitörésével szinte drámai módon a múlt képei feldolgozandó írássá válnak, bemutatva a mindennapos találkozásokat: izraeli telepesek, katonák és palesztin katonai csoportok közötti összecsapások képei keverednek a békés hétköznapok emlékeivel.
Aljafari alkotásának egyedi erénye, hogy szinte teljesen mentes a narratív kommentároktól. A film során személyes élményeket, lírai megéléseket is felfedezhetünk a rendező börtönélményei és az ottani kihívások révén, amelyek csak a film végén kerülnek előtérbe. A nézőt Hasszán, egy gázai lakos vezeti végig a város terhelt falai között, aki szolgáltatja a film szíve-jelét és a helyi emberek hangját.
Hasszán mesél a mindennapi lét fenyegetettségéről, amikor egy nő így szól: „Egy napot sem aludtunk az intifáda óta.” A film bemutatja, hogyan élnek a helyiek a folyamatos félelemben, miközben a háború zajai a háttérből egyfajta döbbenetes valóságként lépnek elő. Elmondják, hogy a hadsereg ritkábban bombáz, ha sok halott gyűlik össze, hiszen akkor a látvány is megrázóbb a temetési szertartások során.
A „Hasszánnal Gázában” nemcsak egy dokumentumfilm, hanem az emberek valódi történetének lenyomata. A film megjeleníti azokat a gyerekeket, akik a romok között játszanak, és az anyákat, akik a háború árnyékában siratják gyermekeiket. A november 14-i vetítés a Művész moziban, majd november 17-én a Toldi moziban, a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál keretein belül kerül bemutatásra. Az esemény nem csupán filmes élmény, hanem egy elgondolkodtató rámpa a nézők számára, hogy elgondolkodjanak a gázai emberek életéről, sorsáról és küzdelmeiről.
Forrás: jo.444.hu/2025/11/14/filmezz-le-minket-kiabaltak-a-gazai-gyerekek-24-evvel-ezelott
