Herendi Gábor legújabb filmjének brutális kritikája
Ez a cikk a legfrissebb híreket vonultatja fel Herendi Gábor „Szenvedélyes nők” című filmjéről, amely a nézők körében hullámokat keltett. Az alkotás 115 perces szenvedés, amit még a legoptimistább nézők is hiába kerestek bármiféle pozitív szegmenst a filmben. Az elvre beárnyékoló letargia és fáradtság birtokában távoztam a moziból, miután végignéztem ezt a sanyarú produkciót.
Előzetesen tudtam, hogy nem várhatok sok jót, ám amit tapasztaltam, az messze túllépett minden képzeletem határain. Az egyetlen értékelhető elem csupán egy kinyitott hűtő belseje volt, amely nem volt steril, és úgy volt telepakolva, ahogyan azt egy átlagos ember tenné. Ezen kívül nem tudok egyetlen jót mondani a filmről, pedig nem értek a műfajhoz, és nem vagyok fanyalgó kritikus.
Többféle filmet is megnéztem már, a kortárs drámáktól kezdve a romkomokig, és akadtak alkalmak, amikor fel tudtak kavarni érzelmileg. Az Ace Ventura széria még ma is megnevettet, és az a kész földöntúli öröm, amit egy jó romkom adhat, mindig is vonzott. Azonban Herendi filmje nem tartozik a kellemes percek közé. Olyan, mint egy sokáig elnyújtott Família Kft.-rész, tele kínos reklámokkal és megmosolyogtató, de inkább fájdalmas viccekkel, amelyeket más, régebbi komédiákból emeltek át.
A filmben Szép Károlyné – akit Esztergályos Cecília játszik – titokban “Vili Te Nagyon Hülyével” szexel, míg a főszereplő, Szép Károly Hajnalkát egy boltban próbálja lepedőre vinni. A nagypapa pedig olyan morbid részleteket rejt magában, hogy kiderül róla, hogy szó szerint a fél várost lezüllesztette. Mindezek következményeként viszont nem ők, hanem a traumatizált unokának, Szép Krisztának kell szembenéznie a szégyennel.
A film kritikája indokoltan hatalomra juthat, hiszen Szép Kriszta a film középpontjában áll, akit a természetellenes családi szokások az önértékelés tekintetében súlyosan érintenek. A film e szörnyű elemet nemcsak a panaszkodás formájában mutatja be, hanem kritikát fogalmaz meg a társadalmi normák között is.
Összességében Herendi Gábor filmje nem csupán csalódás, hanem figyelembe kell venni, hogy a filmes világ értékei merre tartanak. Mert ha egy „szórakoztató” alkotás ilyen mélységben képes letartóztatni a néző figyelmét, akkor ideje megkérdőjelezni a modern filmgyártás útját.
