A Fenyő-univerzummal szemben a Marvel nem is áll közel
Eltelt néhány hét Fenyő Miklós halálának bejelentése óta, és mostanra a nekrolók különböző formái már túlságosan is elárasztották a közösségi médiát. Egyfajta válság alakult ki a részvétet kifejező posztok terén, hiszen a Facebook algoritmusai ontják az emlékeket, mélyen átérzett búcsúszavakat és a gyász szimbólumait: fekete zászlók, törött szívek, és könnyek. De mit jelent mindez? Csak lájkvadászat? Csak a közönség része? A részvét kifejezése már nem egyedi, sokkal inkább egy algoritmus által generált folyamat.
Érdekes ellenpontként az egész zenei világra ránézni, amelynek része volt Fenyő Miklós és a Hungária együttes. Míg én magam sosem voltam a Hungária elkötelezett híve, és számomra mindig is olyan műfajnak tűnt, ami sivár és klisés, fenntartom, hogy Fenyő Miklós popkulturális hatása megkerülhetetlen, és bizonyos értelemben dicséretes. A fiatal koromban, tizenkét évesen hallott zenei hatások mélyen belém ivódtak, és a Hungária zenei öröksége számomra a rock and roll lényegétől mentes volt. Hiányzott belőle az a vad szabadság, amely számomra a rock igazi magját képezte.
Ha visszatekintünk a múltba, a Hungária 1980-ban indította el a Rock and Roll Party-t, amely azonnal az ország zenei életének középpontjába került. Az igazi hírnevet azonban az 1981-ben a táncdalfesztiválon bemutatott Limbó Hintó hozta el, amely még nagyobb népszerűséget élvezett. Ez az időszak sűrű és eseménydús volt, hiszen a zenekar gyorsan követte a megjelenésekkel a sikerek szekerét: a második album, a Hotel Menthol 1981-ben, majd 1982-ben az Aréna és 1983-ban egy búcsúlemez, a Finálé. A Hungária zenei jelensége talán nem is annyira figyelemre méltó, mint inkább Fenyő Miklós szövegírói tevékenysége, amely összekötötte a magyar popzene különböző korszakait és stílusait.
Sokan hangsúlyozzák, hogy zeneileg a Hungária nem ért el nagy izgalmakat; a lemezek hivatásszerűen megírt, revükihívó és operettes stílusú rock and roll dallamaként vannak számon tartva. Az első album még szinte szó szerint feldolgozott, míg a későbbi munkák már nagyobb kreativitással variálják az ismert zenei paneleket. Ezen időszak popkultúrpolitikai háttere ugyancsak figyelemre méltó, hiszen a Fenyőék által képviselt nyelvezet és zene a ’80-as évek elején egy új, izgalmas irányt mutatott a magyar zenei színtéren.
Mindezek mellett fontos megjegyezni, hogy a Fenyő Miklós féle zenei irányvonal nem csupán a stílust, hanem a közönséget is formálta, hiszen a népszerűsége nemcsak a zenén, hanem a szövegeken és a kifejezésmódon alapult. Így tehát Fenyő Miklós figyelemre méltó alakja a magyar popkultúrában a mai napig jelen van, és az átörökített hatása tovább él az új generációkban is.
