Table of Contents
Sajnos folytatódik a gyerekek politikai célú felhasználása
A közelmúltban a gyermekjogi és gyermekvédelmi ügyekért felelős új kormánybiztos, Gyurkó Szilvia, akit a Hintalovon Alapítvány éléről ismerhetünk, egy olyan kampányt indított, amely a gyermekek biodíszletként való felhasználása ellen küzdött. A politikai diskurzusban való gyerekek bevonása, amely Orbán Viktortól Pócs Jánosig terjedő politikai személyiségeket érintett, több elemet tükrözött, mint csupán a közszereplők önpromócióját. Pócs János például olyan mértékben alkalmazta a gyermekeket kampányanyagként, hogy állítása szerint egy fideszes polgármestert is megfigyelhettünk, aki a városházi dolgozók gyermekei számára Mikulás-csomagra nyomtatta a saját fejét.
Az iránymutatás figyelmen kívül hagyása
Annál is inkább feltűnő, hogy a Hintalovon Alapítvány által megfogalmazott iránymutatás, amely szerint „egy gyerek nem díszlet, ami szerethetőbbé tesz egy pártot”, nem tűnik, hogy hatással lett volna Bódis Krisztára. A kormánybiztos pénteki videójában, amely egyértelműen a gyerekek közreműködésére épített, folytatta azt, amit Pócs János elkezdett. Az új kormánybiztos visszatért az ózdi Hétes telepre, ahol annak idején integrációs programot vezetett, most pedig olyan tevékenységet mutatott be, amelyben szemeteszsákokat és gumikesztyűt osztott ki a helyi gyerekeknek, miközben a kamerák előtt takarítottak.
Politikai kampány és a személyes márka
A videóból nem derül ki, hogy a gyerekek miért szerepelnek benne, és mi indokolja ezt a megjelenést, hiszen csupán a „láthatóság” és Bódis személyes brandje tűnik a legfőbb célnak. A videó leírása is csupán annyit árul el, hogy „ma Ózdon, a Hétes telepen a mindenhonnan kívülről idehordott szemét szedésével telt a nap első fele”, de ez sem szolgál elegendő kontextussal a gyerekek szerepét illetően.
Társadalmi érzékenység vagy politikai érdekeltség?
Bódis Kriszta, aki a Budapest 2-es választókörzetében képviselővé választott politikai figura, már nem puszta társadalmi érzékenységgel, hanem inkább a politikai érdekeltségek mentén tűnik fel. Az általa mutatott tevékenységek nem a gyermekek védelmét vagy a társadalmi felelősséget hangsúlyozzák, hanem inkább a politikai marketing stratégiának tűnnek, ahol a gyerekek eszközként funkcionálnak a hatalom és elismertség megszerzése érdekében.
