Table of Contents
(ÖN)KORMÁNYZATI ÖNKÉNY
Áprilisban újabb, immár tizenötödik alkalommal módosították az Alaptörvényt, és ez a változtatás ismételten komoly fenyegetéseket rejtett magában az emberi jogok szempontjából. Az új rendelkezések lehetővé tették, hogy a kettős állampolgárok magyar állampolgárságát felfüggesszék, illetve elősegítették a gyülekezési jog önkényes korlátozásait is. A közelgő Budapest Pride esemény miatt kevesebb figyelmet kapott, hogy a módosítás az önkormányzatok számára elismerte a helyi közösségek „önazonossághoz való jogát”, viszont ennek a jogi keretei kétségesek és aggasztóak.
A jogalkotás logikája szerint a helyi közösségek alatt valójában az önkormányzatok értendők, akik így a saját hatáskörükben gyakorolhatják ezt az „önazonossághoz való jogot”. Ez azonban önmagában is ellentmondásokhoz vezet, hiszen az alapjogok az embereké, hogy védelmet nyújtsanak a közhatalommal szemben. Az új jog azt a látszatot kelti, mintha az emberek jogai bővülnének, miközben valójában épp a hatalom kezébe adva őket vonják meg az alapvető emberi jogokat. E módosítás célja nyilvánvalóan a jogok csorbítása.
Az alaptörvény változatlan fogalmi zavarai, konkrétizáló szabályok nélkül, nem okoznának napi szinten jelentős gondot, ha nem lépett volna életbe júliusban egy új törvény, amely felhatalmazza az önkormányzatokat különböző módszerekkel korlátozni a helyi kötődés nélküli emberek letelepedését. Az önkormányzatok elővásárlási jogot biztosíthatnak a helyieknek, ezáltal megnehezítve a „betelepülők” ingatlanvásárlását, sőt, új adófajtát, betelepülési hozzájárulást is bevezethetnek, amelyet a betelepülőkkel fizettetnek.
NEM (JOG)VÉDELEM, HANEM TÁMADÁS
Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter a túlnépesedéssel küzdő falvak problémáira hivatkozva érvelt a törvény szükségessége mellett. E célkitűzés reális alapjainak azonban megkérdőjelezhető a jogi keretei, hiszen az alaptörvény-módosítás elméletben védelmet ígért azoknak a településeknek, amelyek „meghatározzák a kívánatos lakosságszámot”. Az eredeti törvénytervezet a település lakosságszámának emelkedéséhez kötötte volna a jogkorlátozásokat, ennek azonban a Törvényalkotási Bizottság módosításai nyomán nyoma sincs. Így az új szabályozás a helyi közösségek önazonosságának védelmét hivatott szolgálni, de bármely betelepülőt önkényesen kirekeszthet.
A diszkriminációnak ez a rejtett formája már most is nyilvánvaló, mivel több település ragaszkodik olyan követelményekhez, amelyeket a romák és más hátrányos helyzetű csoportok tagjai nehezen teljesíthetnek. A kormány mecanismosításának célja, hogy közvetett hátrányos megkülönböztetést valósítson meg, miközben az alapjogok védelmét hirdeti. Minimalizálni kívánják a diszkrét formákban megnyilvánuló kirekesztést, így az önkormányzatok mentséget nyernek, hogy a jogsértések elkövetésével másokkal szemben korlátokat állítsanak fel.
GYORSAN TERJED A KÖRMÖNFONT DISZKRIMINÁCIÓ
Az önkormányzati jogalkotási láz az idén ősszel valóban robbanásszerűen teret nyert, sokkal inkább azokban a településekben, amelyek a népességcsökkenés problémájával küzdenek. A szeptember elején még harminc rendezett önkormányzati intézkedés mára már több mint 120-ra nőtt. A törvény célja, hogy a közvetlen hatásokat elkerülve megújítsa az önkormányzati intézkedések struktúráját. De a legnagyobb problémát a törvénytervezet céljának alábecsülése jelenti.
Az önkormányzatok sok esetben a középfokú iskolai végzettséghez, köztartozásmentességhez vagy büntetlen előéletet kérnek a betelepülőktől, ami világos szándékkal a romák távoltartását szolgálja. Ezzel a megoldással közvetett hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg, hiszen az ilyen előírásokat sokan képtelenek teljesíteni. Számos település jogszabálya azt is előírhatja, hogy azok, akik vállalják a költözést, mindezek mellett a helyi értékeket és hagyományokat is tiszteletben kell, hogy tartsák, ez pedig további bizonytalanságot hordoz magában.
BIANKÓCSEKK A KIREKESZTÉSRE
A kirekesztő rendeletek nemcsak jogsértő tükröződését mutatják a jelenlegi törvényeknek, hanem azok közvetlen következményei is. Az Országgyűlés csupán látszatmegoldásokat alkalmazott, mikor megfogalmazták a törvény által felsorolt kötelező követelményeket az egyenlő bánásmód elvének megszegését tiltó szabályok betartására. Az igazi védelmet jelenthetné, ha a törvények biztosítékokkal lennének állítva, amelyek garanciát képezhetnének a gyengébben érintett közösségeknek.
A tartózkodási hely szabad megválasztása az Alaptörvény szerint alkotmányos jog, így azt szigorú keretek között, kizárólag megfontolt módon lehetene csak korlátozni. Azonban a jogkorlátozásokhoz kötődő újabb törvények nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek, így jogalapjuk gyenge és alkotmányellenes. Mindezek következményeként a települések alkalmanként saját elképzeléseik és prejudikációik alapján döntenek arról, hogy ki válhat egy közösség tagjává.
Valóban sürgős szükség van arra, hogy a jogsértő önkormányzati rendeletek és a helyi diszkriminációs törvényes keretrendszer megsemmisüljön. Ha a központi hatalom nem lép közbe, akkor egy olyan rendszer felé haladunk, ahol az önkormányzat tisztségviselőinek jókedve dönti el, ki élhet és ki nem egy településen.
Az emberi jogok védelme, beleértve a közösségi részvétel és az identitás tiszteletben tartását, legyen a jövő alapja. A már biztosan diszkriminatív jogi keretek elleni küzdelem középpontjában kell állnia a kormánynak és minden jogvédő csoportnak.
Forrás: amnesty.444.hu/2025/11/05/onkormanyzati-onkeny
