Table of Contents
Az időutazás új szintje: Pócs János nőnapi köszöntője
Az idei év ismét bebizonyította, hogy a politikai nőnapi posztok műfaja továbbra is bővelkedik kínos megjelenésekben. Ezen belül Pócs János fideszes politikus nőnapi köszöntője valósággal diadalmenetet járt be az abszurditás világában. Egyetlen fotója olyan erős nosztalgikus hangulatot teremtett, ami akár egy ’70-es évekbeli film díszleteként is megállná a helyét – ha éppen ez lett volna a szándék.
A kép részletei megdöbbentően anakronisztikusak. A lambériás színpad, a kopott függöny, a celofános virág, valamint a kezében azt szorongató szóló politikus, aki mikrofonba köszönt. A feliratok stílusa – különböző betűtípusos improvizációkkal – mintegy kiegészítő elemeként szolgálnak egy abszurd történetnek, amelyet képtelenség figyelmen kívül hagyni. Mindennek tetejébe a képen szereplő celofánba csomagolt virág nem csupán szimbolikus ajándék: mellékelték hozzá Pócs úr személyes névjegykártyáját is. Nem mindennapi nőnapi gesztus, az egyszer biztos.
A múlt emlékei egyetlen fotóban
Ha Pócs ezen megnyilvánulásával az volt a célja, hogy a figyelmet felkeltse, nos, ezt kétségkívül elérte. Az egész jelenet annyira mesterkélt, hogy mai szemmel egészen szürreálisan hat. Ilyen színpadszerű jelenetek talán már csak a történelemkönyvek lapjain találhatók meg, vagy egy olyan retró kiállításon, amely a 20. század emlékeit próbálja megidézni. Mindezek ellenére, vagy éppen ezért, magától értetődően megérdemelte, hogy közlésével a közvéleményben külön említést kapjon.
Politikai köszöntők mint művészeti kihívás
A politikusok nőnapi megnyilvánulásai, köszöntései szinte minden évben újból és újból bebizonyítják, hogy ezen gesztusok számos csapdát rejtenek. A túldramatizált, önmagukba záródó üzenetek aligha alkalmasak arra, hogy valódi tiszteletet sugározzanak. Épp ellenkezőleg, sokkal inkább a múlt rendszerek belterjes formalitásai köszönnek vissza ezekből az üzenetekből, ahogy Pócs János idei fotóján is.
Az effajta megnyilvánulások, bármennyire is jó szándék vezeti őket, gyakran inkább groteszk hatást keltenek. A gondosan kivágott és celofánba csomagolt részletek, a kínosan formális beállítások, valamint a papírízű, előre gyártott köszöntőkészletek mind azt az érzetet keltik, mintha valaki direkt visszarepített volna minket az időben. Ennek a köszöntésnek a sikerét vagy kudarcát azonban mindenki maga ítélheti meg, egy dolog viszont biztos: nehéz lenne elmenni mellette szó nélkül.
