Table of Contents
MÁV: Szavaktól a tettekig – egy évtizedes kudarc története
A Veszprém és Ajka közötti vasúti szakasz nem csupán egy régi problémás útszakasz. Az elmúlt száz évben újra és újra megjelenik a sorok között a gondatlanság, amely azért mindig is élhető keretek között húzódik. A történet egészen 2018-ig nyúlik vissza, amikor a MÁV állítólagos felújításokat hajtott végre. Igen, „állítólagos”, mert bár a töltést elvileg korszerűsítették, a vízelvezetés felett szemet hunytak, és a problémák így nem oldódtak meg, sőt, súlyosbódtak. Ma már nem meglepő, hogy a pályák állapota végül „üzemveszélyes” szintre csúszott le.
A felelősség terhét az állami apparátus viseli
Ahogy a MÁV decemberi közleménye is világosan sugallja, a kialakult helyzet nem valamiféle természeti csapás, hanem a rendszerszintű hanyagság megnyilvánulása. A döntéshozók, akiknek felelőssége lenne a közlekedési infrastruktúra fenntartása, leginkább a saját kommunikációjukat próbálják menteni, miközben az utasok szenvednek a lassú, veszélyes és gyakran megszakított vonatközlekedés miatt. Valójában a lassú, de biztos hanyatlás annyira szembetűnő, hogy a pályatörténeti megoldások hirtelen bezárása egy nyílt kudarcként tűnik fel, és a közlekedés szintje egy elfeledett üzenet szintjére zsugorodik.
Az ígéretek mögött rejlő valóság
Míg a MÁV vezérigazgatója a jövőbeli ígéretek fundamentumaként emlegette az új fejlesztéseket, a valóságban a nyárra megjelenő „megoldások” csupán illúziók maradtak. Ezek az ígéretek évről évre ismétlődtek, de a helyzet romlása megmutatta, hogy a tervek soha nem kerültek tényleges végrehajtásra. Az a felismerés, hogy a magyar vasutak helyzete immár megoldhatatlan mélységbe süllyedt, egyértelműen a közlekedésért felelős állami apparátus teljesítményének hiányosságai között van. A pénz és a tettek hiánya mélyen beleivódott a közlekedés kultúrájába, miközben az igazságos és emberi közlekedés iránti igény, úgy tűnik, semmibe veszik.
Az újjáépítés kényszere
Ma már egyértelmű, hogy a vízelvezetési problémák megoldása elkerülhetetlen. Ugyanakkor nem csupán az alapkérdés rendezése a feladat, hanem az instabil töltés teljes újjáépítése is, amely mindössze néhány év alatt tönkrement. Ez a gyakorlat sajnos nem példaértékű, és a közlekedési minisztérium, valamint a MÁV vezetésének tehetetlensége jól összefoglalja azt a társadalmi igazságtalanságot, amely mindennapjaink részévé vált. A közlekedéssel foglalkozó szakemberek politikai célponttá váltak, akik nem a köz érdekét, hanem saját érdekeik védelmét tartják szem előtt.
Szitokszóvá vált közlekedésünk
Ha egy fővonal egykori relevanciája ilyen mélyrepülésen esik át, akkor nem csoda, hogy a közlekedés már egy távoli és megfoghatatlan fogalomként lebeg a köztudatban. Az információk szikáran világítanak rá a helyzet súlyosságára: a MÁV nemcsak a háttérből, hanem a nyilvánosság előtt is hatalomra tör, amely a remegő rendszer fenntartásának jegyében létezett. Itt az ideje az átláthatóságnak és a valódi felelősségvállalásnak; az ígéreteknek és a tetteknek végre kéz a kézben kellene járniuk.
