Kemenesi Gábor: A Magyar Tudomány Jövője
Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának igazgatója, a tudományfinanszírozás helyzetéről és a magyar tudomány jövőjéről beszélt, különös figyelmet fordítva a közelmúlt botrányaira és a kormányzati hibák következményeire. A virológus az átalakítás szükségességét hangsúlyozva kifejtette, hogy a bizalom helyreállítása érdekében első lépésként rehabilitálni kell a sérült kutatócsoportokat. E téma kapcsán a HU-rizont-botrányra hivatkozott, amely során minisztériumi döntések nyomán felülírták a pályázatok szakmai értékeléseit.
A Pécsen, a Szentágothai János Kutatóközpont modern épületében zajló beszélgetés során Kemenesi elmondta, hogy a hazai tudományfinanszírozási kultúrájának megújulására van szükség. A virológus kijelentette, hogy a mostani helyzet keresztmetszetét csak a fiatal kutatók tapasztalatai alapján lehet igazán megérteni, és hozzátette, hogy a közel 40 fős kutatócsoportjának aggodalmait, kihívásait a legfontosabb észrevételek között szeretné felsorolni.
Kemenesi kiemelte, hogy a Magyar Péter miniszterelnök vezetésével dolgozó kormánytól számos dolgot vár: a HU-rizont-botrány alapos kivizsgálását, a tudományos verseny hitelének visszaállítását, valamint áttekinthető és magasabb szintű tudományfinanszírozási rendszert kívánna látni. Emellett szorgalmazza a magyar tudomány nemzetközi közösségbe történő visszaintegrálását is.
A Magyar Tudomány Állapota
Kemenesi Gábor elmondta, hogy a magyar tudomány helyzete komplex és nehezen értelmezhető. A tudományos eljárások, értékelések és finanszírozások terén megmaradtak a 16 éven át tartó Orbán-kormány örökségei, amelyek között a tudományos feudalizmus és a lekötelezettség rendszere is megtalálható. E tevékenységek tovább erősítették a társadalmi polarizációt. A virológus hangsúlyozta, hogy a változások érdekében fontos lenne, ha a fiatal kutatók hangját is figyelembe vennék a döntéshozatal során.
Bár Kemenesi nem szeretné magát a magyar tudomány minden titkának ismerőjeként beállítani, hangsúlyozta, hogy a változás érdekében elengedhetetlenül fontos a párbeszéd és az együttműködés a kutatók, a döntéshozók és a közönség között. A továbbiakban is hangsúlyozni kívánja a tudományos közösség integritásának és nyitottságának fontosságát, bizonyítva, hogy a tudományos fejlődés nem állhat meg, és a jövőben is csak együttműködéssel lehet eredményeket elérni.
