Table of Contents
Wicked: A Határokon Túlmenő Propaganda Tükre
Az orbáni propaganda működése bámulatosan hasonlít egy színészi előadás dramaturgiájához, ahol a gonosz szereplők és fenyegető üzenetek uralják a színpadot. Az ismerős plakátok és ijesztő feliratok világában mindannyian találkoztunk már azokkal a sztereotípiákkal, amelyek a hatalom által megjelölt ellenséget dehumanizálják, jogait korlátozzák, valamint szavait torzítják. Ezen a téren a „jó” fogalmát kisajátítják, sőt levédetik, miközben a társadalom valós problémáira elterelik a figyelmet.
A Wicked című musical/film egyik központi üzenete, hogy hogyan manipulálja a hatalom az emberek percepcióját azáltal, hogy ellenségeket kreál. Az első részét 2024 végén mutatták be, és azóta egy újabb adás is megérkezett Ariana Grande és Cynthia Erivo főszereplésével. A történet az Óz, a nagy varázsló eseményeinek előzményeit meséli el, akit csekély szimpátiával tüntettek fel a hatalom érdekében.
Az Ellenség Képzőművészete
Az eredeti Ózban Glinda a jónak, míg a nyugati boszorkány a gonosznak van beállítva, ám a Wickedben a határok elmosódnak. Elphaba, a zöld bőrű boszorkány, akinek története a megszokott narratívát megkérdőjelezi, nem csupán egy sztereotipikus figura. Szabad szelleme és lázadó természete miatt válik céltáblává, míg Glinda, aki egykor őt bántotta, a társadalom kedvencévé avanzsál. A hatalom stratégiája az ellenség képeinek manipulálásán alapul, ahol a valós értékek eltorzulnak, és Istenként imádják a „teremtőt”, aki a „jó” szó védjegyét kívánja magáénak.
A Wicked használja ezt a torz eszményt a karakterek kapcsolatának kibővítésére és mélyítésére. A dramaturgiai értelemben Elphaba és Glinda fejlődése elengedhetetlen ahhoz, hogy a közönség számára világossá váljon, hogyan válik a hatalom közegében az embereken belüli rivalizálás és a kölcsönös támogatás dinamikája bonyolulttá.
A Propaganda Hatásai
A film végére Elphabát nemcsak hogy gonosznak kiáltják ki, hanem ezzel egy időben a hatalom által kreált ellenségképet is megerősítik. E folyamat során a varázsló határozza meg, hogy ki legyen a közellenség, akit mindenki elmondása szerint meg kell találni. Az ellenség keresése közben a hatalom sikeresen tereli el a figyelmet arról, hogy a valóságnak ki és mi okoz igazán problémát.
A narratíva kifejezetten rávilágít arra, hogy a közbeszéd milyen könnyen manipulálható. Kérdéses, hogy a film bemutatása valóban rávilágít-e a fasiszta rendszerek működésére, de egyértelmű, hogy a hasonlóságok a valós politikai diskurzusokkal káprázatos párhuzamot alkotnak, amely mindenképpen elgondolkodtató.
Gyerekek és Propaganda
A modern gyerekek, akik már képesek elolvasni a kormányzati plakátok üzeneteit, nem képesek eldönteni, hogy mit is jelent a propaganda, és hogy kinek jó vagy rossz. De a Wicked megjelenése óta a szülők dolga is megkönnyebbült, hiszen az Elphabával való párhuzamok segítik a fiatalokat a valóság jobb megértésében. A film alapján könnyedén elmagyarázható a gonosznak kikiáltott teremtés koncepciója, akit a társadalmi hatalmak ellenségként festenek le.
Az ilyen típusú mesemusical nemcsak szórakoztató, hanem rendkívül fontos társadalmi kritikákat hordoz. Ahogyan a Wicked bemutatja a társadalmi mechanizmusokat, úgy jövőbeli előadásai is mélyen reflektálni fognak a valós világbeli párhuzamokra.
Fasizmus a Művészetben
A Wicked rendezését a kormány által kedvelt Szente Vajk kapta, aki az elmúlt években a politikai diskurzusok kereszttüzében állt. Ez a választás önmagában is ironikus, hiszen a történet éppen a hatalom működésének és a propaganda sémáinak leleplezését szolgálja. Ebből a szempontból a musical bemutatása különleges figyelmet érdemel, mivel a hatalom játékainak tükröződése még inkább felerősíti a mondanivalóját.
A Wicked nem csupán egy újabb mese, hanem egy olyan művészeti alkotás, amely a hatalom és propaganda mechanizmusainak racionálisan bonyolult ábrázolása. A művészet szerepe sosem volt ennyire fontos, és a Wicked lényegre törő üzeneteit érdemes komolyan venni mindenki számára.
