NEM ENGEDHETI MEG MAGÁNAK EGY ÚJ KORMÁNY, HOGY HAGYJA, HOGY EZ AZ ŐRÜLET MENJEN TOVÁBB A KÖZMÉDIÁBAN
A lengyel közmédiát a PiS (Jog és Igazságosság) párt tökéletesen megszállta a kormányváltás előtt, majd az azt követő Donald Tusk vezette kormány képes volt enyhíteni a helyzetet, kihasználva a jogi kiskapukat. Maria Skora CEU-s kutatójának elemzése azt vizsgálja, hogy vajon érdemes volt-e a törvényeket megszegni a jogállamiság helyreállítása érdekében.
Ellentétben a lengyel helyzettel, ahol az elnök az átalakításokat akadályozza, Magyarország esetében a Fidesz-KDNP kétharmados többsége által bebetonozott intézmények és törvények nagy kihívást jelenthetnek egy esetleges Tisza-kormány számára. Az új kormányzatnak, amely talán Sulyok Tamás vezetésével alakulhat, tudomásul kell vennie a fékek és ellensúlyok fontosságát a szakpolitikai döntések során.
Polyák Gábor médiakutató arra figyelmeztet, hogy a Tisza párt már most el kellene kezdje a közmédia bűnlajstromának megírását, ha valóban szeretnék felszabadítani a közszolgálati médiát a politikai befolyás alól. Másfél évtizede a magyar közszolgálati média szinte kizárólag a kormánypártok, sőt, még egyértelműen a Fidesz narratíváját propagálja. Az ellenzéki politikusok, mint például Hadházy Ákos és Magyar Péter, már többször hangsúlyozták, hogy a közmédia felszabadítása elengedhetetlen feladat.
Magyar Péter, az MTVA épülete előtt tartott 2024-es tüntetésén, éles kritikával illette a közmédiát, követelve Papp Dániel vezérigazgató leváltását, a költségvetés racionalizálását, a más nézőpontok beengedését, valamint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) vezetőinek menesztését. A Tisza-program, amelyet szombaton mutattak be, szintén fókuszál a közmédia problémáira, ígérve a függetlenség, pártpolitikai semlegesség, valamint a közszolgálati küldetés helyreállítását.
A tervezett intézkedések között szerepel a közpénzfelhasználás átláthatósága és a közmédia működésének takarékossága is. A Fidesz-KDNP által uralt közmédiától való függetlenség helyreállítása régiós szinten is nagy jelentőséggel bír, hiszen más autoriter vezetésű országok is sokáig építették le a kormányzóhatalmat korlátozó fékeket, így a helyreállítása évekbe telhet.
Hasonló helyzetet figyelhetünk meg Lengyelországban, ahol a PiS 2015-ös hatalomra kerülése után a közmédia azonnal a párt kezébe került. A 2023-as kormányváltás után Donald Tusk gyorsan alkotni kezdett az átalakításokról, jogi kiskapukat kihasználva. Maria Skora kutatása feltárja a lengyel közmédia válságát és azt a dilemma, hogy vajon megéri-e a törvényességet megszegni a törvényesség visszaállításának érdekében.
A közmédia mélyreható elfoglalására a PiS által végrehajtott lépések példázzák, hogy a politikai hatalom hogyan képes manipulálni a médiát a saját érdekei szolgálatában. Skora kritikai megközelítése szerint a lengyel közmédiát immár a politikai befolyásolási játszmák ingerküszöbén túllépve, teljes mértékben a PiS irányítása alá vonták. Az eredmény egy elfogult közszolgálati média, amely már nem képes átfogó és kiegyensúlyozott tájékoztatásra.
Az irányelvek varázslatosan hasonlítanak a Magyarországon 2010 óta bevezetett médiatörvény hoz hasonló intézkedésekre, ahol szintén a parlament által választott testületek irányítják a közmédiát, szemben a tárgyilagos riportálás elvárásaival. A közszolgálati média helyzete tehát nem csupán országos, de nemzetközi dimenszióval is bír, és megoldása komoly elkötelezettséget és bátorságot igényel a politikai vezetéstől.
